2008/08/02
A Kérések felemelésének ceremóniája, Attigliano – 2008. július 26.
by Claudie
(A Csarnokban)
Azért vagyunk itt,
Hogy felemeljük a lelkünket
Hogy felemeljük a vágyainkat
Hogy felemeljük a kéréseinket
A szívünk legmélyéről
Egészen az Univerzum határaiig.
Kezdjük a szeretteinkkel.
Gondoljunk a szeretteinkre
Érezzük azoknak a jelenlététét, akiket szeretünk
Itt vannak, jelen, velünk.
Összpontosítsuk szellemünket az ő egészségükre, a jóllétükre, az ő szélesre tárt jövőjükre.
Most összpontosítsunk Kéréseinket a közös tervünkre, a Világ Körüli Menetre,
Hogy az betölthesse funkcióját
és az erőszakmentesség hírnöke legyen.
Hogy az első határozott lépéseit jelentse
egy olyan új emberi lénynek
aki tudatára ébredt az Egyetemes Emberi Nemzetnek.
Most összpontosítsunk a legmélyebb törekvésünkre…
És a legnagyobb Szükségletünkre…
Végül, most meghívjuk mindazokat, akik kívánják, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Vezetőjükkel
Intézzünk hívást a legjobb és a legbölcsebb vezetőkhöz,
Azért, hogy világítsák be utunkat
És kísérjék el minden felemelkedésünket.
Azzal fejezzük be ezt a Szertartást, hogy szívünk legmélyéből köszönetet mondunk
Mindazért a szépért és jóért, ami ma történt velünk…
(a Monolit lábánál)
A köszönetek, melyeket a Csarnokunkban szívünkbe véstünk, térjenek vissza hozzánk, amikor szükségünk van rájuk.
Béke, Erő, Öröm
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)