Pozitív tapasztalat és felismerés

Sziasztok!

Azért írok Nektek, mert közölhetnékem van:) Nem biztos, hogy érdekes dolog, csak nekem valamiért úgy érzem, fontos volt, és ezért el kell mondanom:)

Vasárnap Szentendrén voltam szavazni, vacak, borongós idő volt. Már reggel úgy keltem fel – a szombat esti italozás után–, hogy elég volt a nyivákolásból, mától elkezdek dolgozni azon az életemen, amelyet élni szeretnék (valahogy mostanában sokkal tudatosabban látom magamat kívülről, sokkal jobban észreveszem magamon, hogy mit művelek a kis életemmel, és ezért mostanság nem süllyedek olyan mélyre a depiben, vagy nem dagonyázok benne olyan sokáig, mint korábban). Elhatároztam, hogy lénapot fogok tartani, mivel nálam a változások elindítására jó hatással van az, ha ezt valahogy a testemmel is összekapcsolom, ezért csak gyümilevet, teát, paradicsomlevet, kefírt stb. ittam egész nap.

Szóval Szentendrén voltam, ami egy olyan hely számomra, ami mindig arra a régi életemre emlékeztet, ami tele volt félelemmel, szorongással, szégyenkezéssel és pánikrohamokkal, úgyhogy valószínűleg ez a rövid „szellemi fürdőzés” is hatást gyakorolt rám. Mindenestre amikor robogtam vissza Pestre a HÉV-en, egyszer csak teljes élességgel megvilágosodott előttem, hogy én most nem a saját életemet élem. Az eddigi életem nem az én életem volt. Nem tudnám erre a képre azt mondani, hogy „felismerés”, mert ez nem egy ilyen logikus dolog volt, hanem egy érzés, aminek a meggyőző ereje elképesztő erővel hatott rám. És az érdekes az volt, hogy ezzel párhuzamosan megjelent annak a Z.-nek a képe, akivé szeretnék válni. Azé a Z.-é, aki bátor, aki nem fél a változástól, a lehetőségektől, az emberektől, az élettől.

Azért írtam ezt le, mert nekem ez egy nagyon erős és egyúttal nagyon érdekes élmény volt. Rájöttem arra, hogy az az élet, amit most élek, és amit tényként kezelek, aminek a foglya vagyok, az nem az én életem. Az én életem egészen más. És amint megérzetem ennek a képnek az erejét, hihetetlen erőket és bátorságot érzetem magamban ahhoz, hogy ebből a mostani életemből kilépjek, és változtassak annak az újnak az irányába, amelyet élni szeretnék. Azt éreztem meg – és persze, erről sokat olvastunk és elméletben tudjuk – hogy a tudatom játékszere vagyok, és ami megakadályoz abban, hogy merjek kilépni a mostani helyzetemből, azok olyan „tények”, amelyek nem léteznek, amelyeket én kreálok magamnak. Valójában teljesen szabad vagyok, és semmi sem akadályoz meg abban, hogy azzá a Z.-vé váljak, aki szeretnék lenni.

Na, ezt a levelet másodjára sikerült összeütnöm, mert az első próbálkozásom elszállt, úgyhogy másodjára már lehet, hogy kicsit zagyva lett:) De muszáj volt valakinek elmondanom, úgyhogy bocsánat, ha semmit sem lehet belőle érteni

Puszi neketek :
Z.

2007. március 10.